Dini a Dózergengszter

Című rövid, de szépirodalmi igényességgel megírt művemet fogjátok most itt elolvasni arról, hogy mi történt velem a hétvégén.

Mostanában nem történik semmi... (dúdolta a Beatrice vagy 30 éve)

És tényleg! Csak a megszokott munka vagyis sport, jövet-menet. Munkába, munkából. Munkamenet.

Elég sűrű az élet mostanság, de vannak szerencsére kiemelkedő pillanatok. Például jön a Húsvét. Meg a tojások...

Azt mondom sikerült. Első körben túlélni a tábori ételmérgezést, másrészt Dani és Marci társaságában végezni egy nyugodt, szolíd és kicsit hosszadalmas erőfejlesztést.

Most éppen kedd hajnal van. És cefetül vagyok, de még milyen cefetül. Mindjárt benyit „A” Máté a vájdlingjával, reggelizni...

Pedig milyen jó idő van most már otthon is. De, ez az utolsó szusszanás még rámfér, aztán nekiesek a „szezonnak”.  Egy kis Krk mindig bele kell, hogy férjen. Tényleg itt van egy karnyújtásnyira és teljesen megfelel az én átlagos (vagy az alatti) igényszintemnek, gyakorlatozni különféle kimerítő kerékpáros edzéselemeket kitűnő. És másoknak is tetszik általában. Nem is kellett sokat házalnom, hamar összejött a társasutazás csapata: András, Marci, „A” Máté, Dani, Dini...

Fúúú, ez a csütörtök. Hogy indult... Csörömpöl a telefon – szerencsére Józsié, aztán hallom, mondja, hogy: a..%#&đĐ}...! Balázs Úr üzent, majd hívta: Kell egy 29-es belső! Ohh, hát nekem olyan nincs, csak trekking van a Diverge-hez. A helyzetet mérlegelve 3 perc alatt öltöztem fel és hagytam el a lakosztályt bringástul, majd megoldják a srácok.

Pár hete, egy nem különösebb őszi délutánon kérdezték tőlem a boltban, hogy:  „Te nem jössz a Gardára?” Egyből nagyon meg is örültem, mert általában sehova nem hívnak („szórakozni”), maximum, ha valamit el kell takarítani, ki kell javítani, meg kell keresni.

Sajnos csak ritkán járok anyósomék felé, pedig annyi minden jó szokott történni velem ott, Szatmár-Bereg határában...

Bohemian Gran Fondo - 5K Monument 2016 - 2016 október 3.