...próbálnám ki a (csokival tölött) pitát sporttápszerként, ha találok otthon egy pár hete lejárt négyes csomagot?
Persze nem emiatt fogom a fejem...
Ez még vasárnap történt, mikor a nagy hajtás közepette valahogy mégis akadt idő a "Flandria" befutójának végigizgulására.
És nyert! Okos versenyzés - végre!
Nyugodtan - bár hullafáradtan - mentem aludni, hogy másnap hajnalban nekiálljak... pitát szelni, tölteni, csomagolni:
Kaptam pár kocka remek csokit Tibibábtól és volt még prémium szaloncukrom is odahaza, hát huska bele mindet:
Íly szuperül felkészülve jöhetett is a hétfői edzés!
Budaörsön egyből egy hajnali fixi csapatba futottunk bele:
Mármint Fityisszel, mert Ő volt a tettestársam a ködös-párás reggelen:
Borzalmas forgalomban tekertünk Zsámbék felé. Sajnos a főbb utakat választotam alapnak, hogy gyorsa(bba)n kiérjünk a főváros közeli településekről...
Ha néha mertünk, oldalra lestünk és gyönyörködhettünk a csodás napfelkeltében:
Szerintem még fagyott is...
Másfél óra után jöhetett a zaba:
Mennyei élmény a finom, csokoládés töltelékkel felturbózott étek! Egy pita 75gramm + az ízesítés. Fityisz hiába lobogtatja a csokiját, müzlijét, nem hiszem el, hogy 50 grammal elmegy egy órát.
Lobogott is mögöttem!
Nini! Még egy frissen aszfaltozott út! Nahát, ilyen rég jártam erre...?
De csak Szomorig tart az áldott állapot, utána jön Amerika a silókkal (már megint silók...):
És a fordító, ahonnan hazafelé irányulunk:
Ehh, a választások finise...
No, kérem szépen innen aztán flandriai az útpálya:
De legalább nem volt forgalom, lehetett nyomulni ott, ahol volt még az aszfaltból - mutatóba...
S szépen el is értük az egyik utolsó (?) emelkedőt, a helyi "Kapelmuur"-t...
Azaz a Máriahalmot...
... megelőző dombot. Máriahalmon pedig egy kis asztallap símaságú... akarom mondani egyszer volt, hol nem volt símaságú aszfaltlapokból összerakott bevezető várt ránk:
Recsegett a bringa, szerintem mindketten elharaptuk a nyelvünket, sőt én még a fotomasinát is majd' elejtettem...
Ehh, véletlen valaki leöntött pár métert bitumennel?
Aztán egyszer csak elfogyott... nekem is... majdnem... az erőm, mert megint éhes lettem, egy serclit valaki?
Ez aztán már nem pita! Havasi pásztorkenyér, természetesen házilag töltve! Fú, nagyon rákaptam erre a csokis-péksütis állapotra. Tényleg függőséget okoznak az összetevői... Figyelnem kell erősen magamra!
Meg erre a húzódásra, azaz a tinnyei hágóra, hogy Fityisz ne nyomjon már le rajta!
Nem hagytam, de megküzdöttünk mindketten rendesen.
Innen pedig egyszerűen "haza"vitroláztunk - én a boltba dolgozni... Fityisz meg aludni... édes élet, mi?