Élet a végeken, állat a gátakon

S lőn, egy három napos kimenőt adott nekem a sors. Igaz, elég érdekes - vasárnap-hétfő-kedd - leosztásban, de a lehetőséget ki kellett használnom!

 

Hogy mire? Naná, hogy a következő hét végén tartandó, XCM OB-ra történő velős felkészülés gyanánt egy "mini-crash training camp"-re. (Szakmai részletek, itt: http://www.joefrielsblog.com/2011/02/crash-training.html )

 

No, de nincs ez túl közel a nagy versenyhez? Jah, van aki több napos teljes pihenőt tart, más rommá versenyzi magát hétvégenként, nekem meg ez a pár nap szabadság jutott, így ebből próbálok profitálni. Ráadásul nagyon szeretek sokat (és most már keményen - végre) tekerni. Hogy "bejön-e"? Kérdéses. Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. És, ha bejön, de +468 fok lesz a versenyen és kidőlök a hőségben, mint tavaly (vagy +2 szakadó jégeső és megfagyok), akkor mi van? Szigorúan szakmai (edzői) szemmel azt mondom: meglátjuk!

A vasárnap egy kiadós (majdnem 4 órás) autóvezetős-utazással kezdődött. Jó későn (délután 13 óra) kerültem a sportolási lehetőség közelébe. Közben nézegettem a gomolyfelhő képződést és eszembe jutott Balázs Úr, aki mindig ezt teszi a boltban (az időkép segítségével), majd az utolsó utáni pillanatban megy el tekerni (és újabban rendre elázik). Én a hajnali-reggeli sport híve vagyok (És mire másra lenne esélyem?). Amiatt is aggódhattam, hogy nem lesz elegendő időm a regenerálódásra a következő nap reggeléig.

Tehát a megérkezés után már öltöztem is át a szélvész sebességével. S ki- és otthagytam ezeket a csodákat a családnak, pedig rám vártak:

 

Ellenben szerkesztettem az otthonról hozott lejárt szavatosságú junk-food készletekből (ezek hihetetlen, de minidig újra termelődnek, alig győzöm magamba tölteni őket) igazi, minőségi energiabombákat:

 

Megint Balázs Úr jutott eszembe, akinek (előttem erősen titokban tartott, ám mégis tudomásomra jutott) "ki táplálkozik legegészségesebben a boltban" listáján az utolsó (!) helyen állomásozok. Remélem a képeken készülőfélben látható zacskós és tartósító-/emulgeálószerben, meg még ki tudja mennyi és milyen frankó adalékanyagokban igen gazdag kenyér/péksütemény + csoki kombóim egy-két helyezéssel feljebb juttatnak!

13:02-kor már repesztettem bele a világba, azaz most épp a Nyírség irányába.

Nem tudom, hogy mondtam-e már, de nagyon szeretem ezt a környéket (Szabolcs-Szatmár-Bereg és egy kis Nyírség), nagyon szeretek síkon "haladni". Itt lehet. Ilyenkor gyorsvonatnak érzem magam, nyomhatom végre, mint a barom... Közben - mivel kicsi a forgalom - nézelődök, figyelem, elemzem mi történt, változott errefelé legutóbbi látogatásom óta.

Oké, volt némi szélsegítség is bizonyos irányokba, de olyan jó érzéssel tölti el az embert, hogy az átlagsebesség lényegében bármilyen, bármekkora bringázás esetén is hármassal kezdődik (a négyesre még várni kell egy kicsit)!

Ez a cég tudta, hogy miért vagyok itt:

"Agrosprint" - ehh, biztos így nevezik errefelé azt a gyakorlatsort, amit az edzés első felében lezavartam: 3' kukoricatábla - 3' pihenő - 3' búzatábla - 3' pihenő és így tovább... Kemény volt, de élvezetes. Nyírmihálydi magasságában kezdtem magamhoz térni, be is kanyarodtam balra, némi regeneráló célzattal, ugyanis kezdtem... savasodni...

Közben továbbra is figyeltem ám a gomolyokat:

És a harmadik óra elején, hogy haza érjek valahogy, betoltam egy magos-turbó-csokis szendvicset:

Nem sokon múlott az eléhezés, de ettől aztán olyan erőre kaptam, hogy csak na... és még kortyoltam hozzá egy kis házi bodzaszörpöt is, így meg már majd leszakítottam a hajtókarokat a nagy nyomulásban.

Nem lesz ez kemény, ez a nagy sebesség, magas intenzitás, Dini? Ajjaj, figyelj oda, mert meg lesz még ennek a böjtje!

Ezen a táblakombináción mindig jól szórakozok:

Már csak az kellene, hogy szemben: Notre-Dame... Ja, hogy az toronyőr? Akkor Szépművészeti Múzeum, előre!

Levezetés gyanánt a Mátészalka-Jármi nemrég átadott (és idén már általam is tesztelt) bringautat vettem célba. Természetesen bele is ütköztem a kerékpárutakkal járó - mondhatni szokásos, vagy természetes - nehézségekbe: random traktor keresztbe hajtás/állomásozás és néni a nyeregben + kiskutya a csomagtartón:

 

A napot, illetve az edzést kerékpáros szempontból épségben és jó erőben fejeztem be, bár kétség maradt/támadt bennem, hogy mi lesz holnap, amikor jóval nagyobb időtartamban, de alacsonyabb intenzitáson fogok menni.

Otthon egyből bekukkantottam a hűtőbe és kiszúrtam a csodatévő bodzaszörp főzet üvegén egy megjegyzést:

Hoppá! Ezek után nem csoda, hogy nem is maradt belőle egy korty sem a ház többi lakójának! Sőt, még egy másik üveggel is "elpalackoztam" magamnak a tekerésekhez.

A regenerálódást Tour de France közvetítés élvezetével és jó adag zöldséggel (egy kis pipihússal) kezdtem:

Majd kibotorkáltam a kertbe. Itt találkoztam a leendő holnapi fehérjeforrásaim valamelyikével, meg "a" répaültetvénnyel:

 

Aztán eldőltem...

A hétfő egy emelt kalóriatartalmú (ez a kb. 15-20db csokis kukoricapehely szemet jelenti a kenyér mellett)l power-reggelivel vette kezdetét:

Hogy utána egyből pofaszélben nyomhassam Vásáronaményig. Ahol azt hittem, hogy a híd végében felépített csodás piknikhely egy járható (akár kerékpárral is) járdává fajul majd, de nem:

 

 

Az a túloldalon maradt. Mármint a híd túloldalán. Én meg valami "Üzemi járda"-szerűségbe futottam bele. Érdekes nekem, hogy a bringaút meg a szabályosan használható útszakaszok mindig a másik oldalon vannak...

No, nem baj, kihámoztam magam a dupla szalagkorlát mögül és irány a gát!

Tivadar felé. És mit látok? Egy (másik) állat a gátakon, a gátamon:

Nem sokkal repültünk el egymás mellett! A nagy izgalomra ennem kellett... A negyedkilós zacskós (azt írja, hogy: "kakaó ízesítésű" - muhaha) junk-keksz nem való szeles időjárásba:

Mert kiviszi a szél a kezemből az egészet. Váltottam "zabkekszre" (24.5% zabtartalom - muhaha, legyen inkább "zabos keksz" a te neved!) mely kezelhetőbbnek bizonyult:

A lényeg, hogy van benne, bennük "kakaó", azaz megkaptam az energia (vércukor) löketet, mehetett tovább az állati hadakozás (főleg a széllel) Tarpa irányába.

Amerre ilyen deviáns kilométerkövek dekkolnak a gátak peremén:

A gáton aszfalt-bringaút, lent aszfaltút, csak épp a kettő közt van egy kis schotter:

Ez már a Tisza (part) Kisar felőli oldala, bringaút itt is akad, mehetek Olcsvaapátiba:

No, itt aztán olyan, de olyan szembeszél volt (mindenféle szélárnyék-lehetőség nélkül), hogy azt hittem belepusztulok (arra ugyan még várni kellett egy keveset, de végül eljött az is).

A végeken viszont ment (köz)munka: fűnyírás ezerrel 45 fokban (mármint ferdén):

Fűráhordás (még egy bringaút sajátosság - szemetet csak gondosan a közepére):

Utolérés, tumultus:

Úgyhogy inkább választottam a "lenti" schottert, mert többször is feltekeredett a gaz a hátsó váltómra, én meg pont nem itt akartam azt leszakajtani...

Jól esett a terepezés, bár a repedezőfélben lévő 23mm-es külsőimmel, a szanaszét szakadt hátsó kerekemmel (mert tegnap a nagy erőlködésben megint nekiálltak szakadni a küllőim, azaz csak egy, de az is elég) aggódtam egy kicsikét...

Ami most már tényleg nem esett jól, az az említett szélviszony és hatása volt. Fehérgyarmattól nagyjából lépésben tudtam csak hazajutni, pedig egy bő óra volt még hátra. Lábaim ólmos sonkákká nehezedtek, merevedtek, alig győztem emelgetni őket. Ez már a negyedik szembeszeles szakasz volt ma, és a fuvallat megtette hatását. Még, ha "lazán" is nyomja benne az ember, a pofaszél "kivesz" - mint egy jó (és túl) hosszú erőedzés. Egyszerűen kifújja az erőt a lábaimból.

Némi segítséget nyújtott az utolsó turbó-szendvicsem...

 

A nagy nyammogás közepette érdekes építkezést figyelhettem meg a Szamoskér-Szamosszeg útvonalon:

Mint kiderült zsilipet-tározót (ez utóbbiban nem vagyok azért biztos) építenek ide, a Szamos mellékére.

Hazaérve nem is teketóriáztam sokat a pihenés beindításával: a napi Tour szakasz szintrajzának ellenőrzése mellett lóbalzsamoztam:

Majd ettem egy jelképes adag levest, leveszöldséget, levescsirkehússal:

 

Ja, és répát számolatlanul - jól kiegyeltem a veteményest:

Jót tett a (tv előtti) mozdulatlanság egész sötétedésig. Utána az ágyban folytattam eme tevékenységemet. Igazi kreatív délután volt...

Csodálkoztam is, hogy kedden - a harmadik napon - megint (vagy még?) el bírtam indulni bringázni. Bármily hihetetlen, jól ment a feladatsor megoldása.

És még egy izgalmas építményre bukkantam a pusztában:

Beton-kunhalom? Nem-nem! Az biza trágyagyűjtő-tároló komplexum!

Ez meg itt már a Bátorliget környéki dimbi-dombi, sajnos most éppen szürkemarhák nélkül (cserébe ott voltam én állatnak):

A képen látható hatalmas épületet egy ember építi (ott fent, a peremen az a kis pötty):

Éreztem ám az előző két nap áldásos hatását. Hamarabb kellett tápolnom. Magvas-fokhagymás-étcsokis nasi - hű, ez csodás volt! A múltkor is próbáltam már hasonlót: sajtos stangli bonbonnal, az sem volt rossz, de ez a szezámmag-fokhagyma-70% kakaótartalom így együtt, no ez csodás volt! Mint ahogy csodás az "új" út (burkolat) is Vállajtól Mátészalka felé!

 

Fábiánházán még meglestem egy gyanúsan "Bak" kocsinak kinéző kerti lakot:

Szerintetek?

Az új út maga volt az álom. Remélem a régi kilométerkövek nem tűnnek el mellőle - olyan jól esett ezeken "számon tartani", hogy épp hol járok:

Mivel hétköznap volt, így dúlt a közszorgoskodás is - nem olyan rossz, hogy próbálnak némi célt, értelmet adni az életnek, a napoknak. S a környezet is jobban néz ki valamivel, tényleg!

Csak maradjon így is...

Ahogy az útminőség is egyre javult: bringasztráda-autósztráda egymás mellett:

 

Lehet, hogy tartunk valamerre?

Én mindenesetre most már tényleg hazafelé vettem az irányzékot.

Ez az edzés csodálatosan alakult. Elégedett voltam. "Pörögtek" a lábak, jókat ettem, a szél nem volt rettenetes, érdekes és biztató dolgokat láttam. Mi kell még?

Egy jó ebéd, természetesen! Két keszeg várt rám parkolóban a párolóban. Igen, párolóban... ugyanis zsír, olaj és egyéb kenőanyagok nélkül is lehet halat - finoman - elkészíteni:

Ahogy szeretem.

Most jöjjön négy nap... izé... valami... pihenésféle... aztán az OB!

Az biztos, hogy én most "jól" szétcsaptam magam, de azt mondom megérte, mert azért ez volt az igazi kerékpáros élmény. S hogy mi lesz a versennyel? Ugyan már!