Mekkora egy bringáslány téli amortizációja?

 

 

Hetek óta próbálom rászánni magamat, hogy írjak...

No de miről is?

 

 

Télen nem könnyű bringázni.

Még ha viszonylag edzésben is vagy szinte egész évben, azért ahogy megyünk bele a télbe, egyre motiválatlanabb és gyengébb leszel. 

Kezdetben még van erőd, aztán egyre jobban fogy.

A nappalok rövidülnek, a hőmérséklet csökken, a bringázható időszakok egyre rövidebbek és neked fogy az erőd...

Elfogysz fizikailag és mentálisan is, amortizálódsz a bringáddal együtt.

Egyre nagyobb áldozatokat kell hoznod, hogy egy jót bringázz.

Egyre jobban felöltözöl, felfelé jobban nyomod (hogy melegebb legyen), lefelé lasabban gurulsz (hogy kevésbé legyen hideg), miközben egyre merevebb az izomzatod, amitől egyre nehezebben esik a mozgás és ami miatt még jobban fázol, ami miatt meg még inkább fogy a motívációd és így tovább...

 

 

Aztán van egy pont, amikor azt mondod magadban na jó, eddig bírtam, ez itt a limithatár.

Nálam egyébként az idei télen volt a legalacsonyabb, 2-3 fokban és száraz időben még elindultam és maximum 1 órát bírtam ki.

Csak viszonyítási alapként, a korábbi években még úgy voltam vele, hogy 8 fok alatt semmiképp nem ültem bringára és akkor is fogcsíkorgatva és rosszkedvűen.

Most nem tudnám azt mondani, hogy van rossz bringázásom, csak tudni kell milyen körülmények között érzed még jól magad :)

Szóval lehet fejlődni sokat egy bizonyos szintig és kell is!

Mert hogy fogsz elfutni, ha hirtelen futnod kell, de nem lesz hozzá energiád?

 

 

DE!

Nem vagyok egy elvetemült állat, aki fagyos, hideg trutyis időben is teker.

Én szeretm a bringázási élményt és addig csinálom, amíg ez jólesik. Nem a teljesítményre hajtok, nem edzek és küzdök minden áron. Nem a watt-okat nézem, hanem a megérzéseimre figyelek.

A hideg fáj, a rosszkedv hirtelen jön!

Van egy alsó limit, ami alatt már olyan ideges leszek a hideg-fázásos-fájdalomtól, hogy azt inkább kihagyom...

Mert hiába tudok úgy felöltözni, hogy közben nem fázik a testem, ha az újjaim lefagynak, az izmaim merevek lesznek, utánna pedig egyre nehezebben melegszek fel.

 

 

Aztán már amikor azt hittem (többször), hogy jön a tavasz, de nem...

Pár napja még sikerült összehozni - egy remélhetőleg idei legutolsó - a tekerés végére lefagyott ujjas bringázást, pedig egyébként de jó volt most már újra hosszabbat menni...

 

 

De ami a lényeg.

Úgy voltam vele, hogy lesz ami lesz.

Tél van, hideg van, ez van.

Amennyire leamortizálódunk, annyival több motívációnk lesz az újabb feladathoz amint az idő engedi.

Bár jelenleg úgy tűnik, több munkát kell befektetnem a buckáim eltűntésében, mint ami még viszonylag jólesne...

Kicsit olyan minden így tél végén, mint amikor tavasszal szétnézel a kertben és felméred a károkat, amiket a tél végzett a növényeidben.

Ezt is pótolni kell, meg amazt is meg kell nyesni...

 

 

Gatyát felkötni (ja nem, a szoknyát) és munkára (bringára) fel!

 

 

 

 

 

Újjvégek színeváltozása a tél-tavasz idején...