Gépzene - XCU Sorozat 2017. 4. forduló, 8 órás MTB verseny, Zalaegerszeg - 2017.09.30.

Hopp... hát ezt az írást elfelejtettem volna itt is publikálni? Ejj, pedig nem akartam kitolni a Szervezőkkel, mert igen frankó kis versenyt hoztak össze Zalaegerszegen akkor, szeptember végén... No, ezennel pótlom az elmaradásom; olvasgatva, nézegetve a képeket legalább melegség tölti el szívemet, most, a fagyok kezdetén!

Itt a vége, elérkeztem, elérkeztünk az idei XCU 10 órás sorozat utolsó állomásához, -ra, -re... Zalaegerszegre. A nyári égszakadás elmosta, átkerült szeptember végére. Talán nem is baj, mert most igen kellemes időjárásban lehetett bringázni az Alsóerdőben. Kicsit rövidebb lett (8 óra) az eredetinél, mert korán sötétedik... és később is kezdődött, de legalább egy kis eséllyel több maradt, hogy épségben meg lehet úszni megint egy "NoSupport" napot, mert ismét egyedül nyomtam a roadshow-t.

Mivel utólag többen legépeztek ("nem ember", "kiborg", "robotlábak") ez után a röpke 8 órás sportmozgás után - amit egyáltalán nem bánok ám, dagad a keblem, hehe - és én is úgy érzem, "tetszik" ez a szakág, gondoltam - szakítok a hagyományos beszámolóimmal - gépelek egy kicsit arról, hogy sportszakmailag (no, ez szép volt) hogyan-miképp oldom meg az ilyen jellegű feladatokat. Mi történik az át/bekattanás után...?

A mélylélektanhoz segítségül hívtam kedvenc közösségi-edzős oldalamat a Strava-t. Van ott Overview, Analysis (no meg Laps) fül, igen jól lehet bogarászni, elemezni, statisztikát gyártani. Nem beszélve a kiterjesztésekről, kapcsolható applikációkról... Van bonyolultabb elemző-szoftver(em) is, de ha abból itt megjelenne akár csak egy négyzetcentiméternyi kép/adat/görbe/hisztogram/táblázat is, akkor most lapozna mindenki egy másik honlapra, így meg talán van esélyem még 1-2 bekezdésre...

Az esemény rám eső szummázata az alábbi két képen látható:

• Nem álldogáltam sokat (Moving Time 8:05:51 <> Elapsed Time 8:07:40 - azaz mindössze 0:01:49 az állásidőm) - ez azért is érdekes, mert tökegyedül csináltam mindent: etetés, itatás... és még a kisdolgokat is a pálya szélén...
• A pálya nem volt gyors (16km/h), mert rettenet mennyiségű szintet tartalmazott (szerintem 75m/kör - bár a szegmens csak 57m-t ír...). Az aktuális szintet - elrettentés gyanánt - néha fel is olvastam a kiváncsi sporttársak egyikének-másikának.
• Ezt alátámasztja a 31watt különbség az AVG és a Normalizált Teljesítmény között: (197/228). Ajkán - kvázi sík pályán, feleennyi szinttel 11watt (186/197), míg Marcaliban, szintén "síkon" 10 watt (209/219) watt volt ez az érték. Azaz a VI (Variability Index) = 1.157, tehát nem egy sík időfutamon tepertem, az IF (Intensity Factor) = 0.674 lett most szombaton - hmmm... a hivatalos források szerint 0.75 alatt "regeneráló" sportolás... 0.75-0.85 az "Endurance"... akkor jól pihentem a verseny alatt, végre-valahára! Most már ezt is tudjuk!
• TSS = 368; ebből számolva: 46TSS/óra. Ha a 20-40TSS/óra = könnyed bringázás, a 40-60TSS/óra = egyenletes ("haladós") haladás... hát... akkor legyen ez utóbbi, mert nem éreztem én ezt annyira könnyednek.
• Természetesen nem szabad ezeket a sávokat, zónákat szigorúan kőbe vésettnek venni - egy ilyen hosszú sportolás pedig rendesen felrúgja az amúgy is valamelyest rugalmasan kezelendő szabályokat. Tessék flexibilisnek lenni!
• Egész emberi (82RPM) fordulatot hajtottam végig - érdekes, mert amikor lenéztem az órára, általában alatta láttam az értéket. De nem néztem mindig, s akkor úgy látszik, a tanultak jól működtek! Ez is izgalmas, mert Marcaliban 79, Ajkán 78-at tekertem csak...
• És 2 órát "csak" gurultam - ezt is kell, mert legalább addig sem tekerek. Logikus, ugye?
• Hideg volt. 11 fokot ír az óra, de ehhez hozzá kell adni kettőt, mert annyit csal. Akkor is hideg volt. Ehhez képest rövid szettben, egy ujjatlan aláöltözettel nyomtam egész nap. Nem éreztem, hogy több kellene, kellett volna. Sokan túlöltözték az indulást, aztán lehetett megállni eldobálni a felesleges ruhadarabokat. Ha már öltözni kell, akkor inkább a végén: a reggel óta, hosszú órákon át fáradó szervezet, a szeptember végi lemenő Nap fényében már nem igazán marad meleg.

Ennyit az általánosságokról. Jöhet a remek pálya és az analízise!

(Kép a FB-ról)

Egyszer 65, máskor 74, aztán pedig 57 vagy épp 59 méter szint van egy körben. Ahogy fent említettem - szerintem a legtöbb méter/kör győzött. A táv és a becsült köridő (nagyjából) rendben volt.

Ez itt a valóság... Illetve majdnem. A műszer szerint, a pálya legmagasabb pontjáról egyszer elmentem Lukahegy felé, utána a sugár utcai kis tavat kerültem, majd némi forgolódást követően nyílegyenesen húztam vissza a pályára, hogy folytassam a versenyt:

Eléggé magamon kívül vagyok, amikor versengem, de ennyire azért nem. Bár, ha megnézem a köröket... van, ahol hiányzik pár darab... Tudjátok mit? Akkor épp elvittek az UFO-k!

Itt szépen látszik, hogy milyen jó a vonalvezetés - felfelé:

• kis emelkedő
• közepes emelkedő (némi izgalommal)
• nagy emelkedő (szintén izgalommal indul)
• a többi mellékes (majdnem)

A sikeres teljesítéshez kell némi pályaismeret. Ha valaki képes szólózás előtt pályát járni (én nem), akkor akkor, ha pedig nem akkor az első kör(ök) alatt ez beszerezhető.

Én ilyenkor szoktam - természetesen az adott napra jutó versenytársak függvényét is hozzátéve - kialakítani egész pontosan kiszámolni magamban, hogy "mi lesz ma?"

A valóságban nem, de utólag a műholdképen szépen beszámozom/számoztam az arra érdemes pályarészleteket - szekciók, szakaszok, szegmensek...

A bal oldalon található piros pöttytől indulok - nagyság szerint növekvő sorrendben.

Végül is... ez is egy társasjáték, a neve lehetne "Ki nevet a végén?" is - hiszen tényleg (majdnem) addig kell menni, míg vége nem lesz (a napnak). Nem egy adott távot kell minél gyorsabban teljesíteni. S ez a varázsa, gyönyörűsége - bármi megtörténhet, az ember sosincs biztonságban. Oké, talán akkor, ha van 3-4 kör előnye, s kiszámolja, hogy akkor talán 7 (...8...9...) óra 32 perckor már nem "muszáj" kimenni. Amúgy meg dehogynem - hát nem azért jöttem, hogy végigtekerjem? Az az igazi sportdicsőség!

Az "eltűnésem" ellenére volt jópár köröm a pályán (45db a mért - 52db a valóság):

Szépen látszik a pöttyök (nem annyira nagymérvű) hullámzásán, hogy igyekeztem egyenletesen dolgozni, köridőim 8:25 és 9:29 (215watt-185watt)között. Tudom, hogy ezt "tudom". Nem szabad, mert nem megy a "jól bekezdek, csiholok egy bazi nagy előnyt, aztán majd tartom, megúszom valahogy a napot". Alapvetően nem vagyok gyors... akkor meg minek pazarloljak feleslegesen? A hosszabbb körök a 3x depózás és a 4x kisdolog "eredményeképpen" születtek.

A rangsorban - itt természetesen csak azok láthatók, akik strava-znak és fel is töltik publikusan a bringázásaikat - egész előkelő helyig jutottam. Javaslom a mért watt (villám jelzi - csak hárman voltunk a mezőny ezen felében mérővel; és ez egy testtömeg/felszerelésfüggő paraméter is, tehát csak óvatosan: a nagy szám nem mindig gyorsabb) illetve - talán ez most itt látványosabb - átlagpulzus megtekintését:

Az egyénre jellemző pulzusérték(ek - min./max./munka), kor, tápláltság, (de)hidratáció, fáradtság, hőmérséklet, ruházat, rengeteg paraméter mind-mind befolyásol(hat)ja. Hmmm...

Induljon a tárlatvezetés!

1.,

Pártíz méter sík és pár méter aszfalt (ahol a szemüvegem igazítottam minden körben) után már jött is az első, murvás emelkedő. Nem hosszú, de arra pont elég, hogy 15-20 ütéssel megemelje a pulzust. Itt igyekeztem maximum 330-340wattig (4.75w/ttkg - jönnek a titkok...) menni.  Átlagban 310watt (4.13w/ttkg) volt a megfelelő erre a rövid, maximum fél perces szakaszra. Furcsának tűnhet amúgy, de a wattnál majdhogynem fontosabb a pulzus figyelgetése egy ilyen versenyen. A pulzus - mivel késik - az emelkedő után, a rövidke síkon-lejtőn érte el a maximumát.

2.,

Leesni teljesen pedig a következő - hosszabb, második - emelkedő eljére tudott csak. Itt rövid időkről beszélek, ez fontos!

3.,

Ez már a második mászás, ami egész egyenletes, kellett kerülgetni némi árkot, illetve egymást, illetve volt benne, majdnem az elején egy nagyon rövid, meredek szakasz is. Ezt érdemesnek láttam kiállva, keményebb áttételben, viszonylag alacsony fordulaton megnyomni - az a pár másodperc (497w max, ami 6.62w/ttkg) kibírható sokszor is, nem tartozik még bele a "gyufaégetés" témakörébe! A legerősebb 20 másodpercem (400w, 5.33w/ttkg) is itt történt.

4.,

Utána már csak "tempózni" kellett - 260-270wattot (3.53w/ttkg) találtam erre az egy percre legérdemesebb tartománynak, s akkor a pulzus sem szállt az emelkedő végére 150 fölé lényegesen:

Itt a helyszínrajz erről a szakaszról:

Így néz ki egyben az egész - ez egy jobb körből származó printscreen:

Egy ideig ennek a szakasznak a végén láttam meg, hogy van egy versenyző, a 108-as, aki szégyentelenül lazán tekerve, közel 1-1.5 percre előttem van. Ez egész sokáig tartott, talán két óra is eltelt így. Még megállni sem mertem (kicsit), mert... mert nem... Mi van már? Aztán eszembe jutott, hogy Zalaegerszegen vagyok, s ez a város már adott pár tehetséget a sportnak. Eszembe is jutott Németh Gabesz (akivel verseny előtt találkoztam, de sajnos civilben volt), vagy Buruczki Szilárd és... és ... vajon ki? Basszus... ez a srác itt "fullos" Specialized bringával teker, vékony, szálkás... csak nem Takács András került elő a bozótból újra, majd' 20 év elteltével. Emlékszik még valaki? Aztán azért elkezdhettem örülni: először azt hallom, hogy a pálya szélén álló segítője mondja neki: második vagy (akkor épp mögöttem tekert), amire visszakérdezett; majd a sok ruha (teljes thermo-felszerelés + bőnadrág); amit nemsokára le is kellett venni. Ekkor(tól) kerültem tartósan elé... azért még megkérdeztem fatbike-os barátját, Biki Norbertet, akivel mintha egy depót alkottak volna egy F-Astra árnyékában, hogy ki a csudát hozott ide? Mondott egy nevet, de nem volt  ismerős. Később láttam állni a srácot, aztán utólértem, aztán megint.... akkor megbeszéltük, hogy vetélytársak vagyunk. És ez így rendben is volt. És végül is mindenki vetélytárs, míg a versenynek vége nincs!

Valamint... nem mellékesen megjegyzem: ez volt az egyik hely a pályán, ahol tudtam enni.

5.,

Minden 8... 10 órás kötelező kelléke (Mint a nyaralásokon a Környékbéli Nagy Hegy - emlékeztek?) a csiki-csuki, természetesen itt sem maradhatott el. Jó alkalom az ügyesség és az előzékenység (ebben most a lányok jártak elől) egyre fáradtabban történő gyakorlására. Néha még pihenni is lehetett egy kicsit, ha ügyesen gurultam...

6.,

A katlanból egy iszonyat meredély megmászása és az 500-asok (6.73w/ttkg) ostromlása által lehetett kiszabadulni. Ezt a 8-9 pedálfordulatot (6--7 másodperc mindössze) "úgy, de úgy" vártam... Itt mindenképp egy kemény áttételt kellett kihajtani, szintén kiállva, különben feleslegesen nagy lett volna a "belassulás"...

7.,

Ha kijutottam, nekiestem a nagy emelkedőnek, mely külön szegmens is a Strava-n!

Az első körökben az elejét éreztem nehéznek, a nap nagy részében a végét, az utolsó órában az egészet. Szerencsére egy hölgy kijött késő délután kolompolni, ami igencsak motiváló volt. Akkor már nem tudtam ülve feltekerni, ki kellett álljak - leginkább a combok fáradása és némi átmozgatás (felsőtest) kedvéért.

Látszik is, hogy jobb pillanataimban "komoly" (4.37w/ttkg - nekem, 52x1-2 percig, köztük nem sok és nem teljes pihenőkkel igencsak az) wattokon kezdtem:

Nem szokás, nem is kell, nem is szabad - tartósan - ezen zóna (Z4 - Threhsold) fölé menni az ilyen távokon/időtartamon.

8.,

Aztán a végére vagy fáradtam valamennyit, vagy "elengedtem" (a minek erőlködni elv keretében):

A fordulat itt szép, egész magas, tetszik! A pulzus valahol az emelkedő közepe után maximalizálódott; itt épp 155, s "mindössze" 159 volt a legmagasabb - az egész nap során. Ha e fölé megyek - akár tartósan, akár csak körönként vagy akár csak az elején, monjuk 30-40 másodpercre, annak már komoly hátulütője lehet. Inkább nem értem el a 160-at. Ha pedig "jól" fáradok, akkor 4-5 óra után már nem is fogom - még ha akarom, akkor sem.

A spagettiből ez a rész volt az:

Itt a külön szegmens - vicces, hogy a legjobb körömben csak 76 a fordulatom:

Most nézegettem, hogy az országúti VB-n (6 és fél óra) 3.4w/ttkg körüli "eredménnyel" már egész jól be lehet férni az "elejébe"... Hát igen... az én 2.62w/ttkg-om erre a 8 órára... mondjuk azt, hogy nem vagyok világklasszis. Persze más a szakág, a pálya, a dinamika, egyéni<>mezőny... - tehát ez csak egy nagyon távoli összehasonlítás, inkább nem is mondtam semmit...

Természetesen nem kell azt gondolni, hogy folyamatosan az adott időpontban, adott időtartamra működő watt per testtömgkilogramm paramétereken kattogtam. Hogy aszongya: "Jujj, anyám 4.96w/ttkg, pedig most csak 4.81w/ttkg kellene, jajj!" Nem-nem! Azért ennyire nem ment agyamra a méricskélés. De a rendelkezésemre álló adathalmazból (eddigi edzések, versenyek), az előző évek tapasztalataira hagyatkozva elég jól meg tudom mondani, hogy mire vagyok képes. Mire vagyok képes 1-2-3 óra alatt, mire 4-5 órás menetek alkalmával, mire edzéseken és mire a versenyeken. Csak annyi a feladat, hogy amit becsületesen megtanultam, "begyakoroltam", azt fel is tudjam mondani... egyszer, kétszer, ötvenszer... százszor. Lehetőleg hiba nélkül. A bő két perceket (2:15-2:25) 300-310 watt körül hajtottam (eleinte), ami 4.00-4.13w/ttkg.

És itt is tudtam menet közben táplálkozni. Több lehetőség nem volt, de nem is kellett.

9.,

No, ha felértem a csúcsra, akkor nekiveselkedtem a pálya esszenciájának: lejtőzés!

Pulzus mehet a pincébe - ha nem szúrtam el valamit az erőbeosztás és a táplálkozás, folyadékpótlás terén, akkor jó ütemben megy is -, én meg csak ujjongtam, annyira élveztem. Egy színes kő, egy fatörzs nehezítette a száguldást, illetve néha kirándulók, kutyák, de nem volt gondom. Egyik körben Motován Miki kisfia feküdt az avarban, de Karácsonyi Ildikó mellette volt, én meg igyekeztem lent (valószínűleg nem túl megnyugtatóan jelezni, hogy kisebb baj van feljebb. Szerencsére tényleg csak apró baleset történt - ahogy utólag tudom..

Egész jól mentem, ezt csak most vettem észre...

10.,

A lejtő végefelé volt pár méter vízszintes a kanyarkombinációk között, ahol érzetem, hogy nem szabad tekerni. Persze naná, hogy beleléptem az első méterekbe...

11.,

A cél előtt volt egy hosszabb (?) szakasz, még az erdőben, ezt is igyekeztem 260-280watt (3.6w/ttkg) között, körül megoldani, egyszer ülve, egyszer állva. Fő a változatosság!

12.,

Nem volt más hátra, mint a célegyenes. Ahol a nyomvájúban történő egyensúlyozás mellett nem igazán lehetett a teljesítményre figyelni, inkább a maximum 130-134-es pulzusra; de itt nem is volt annyira érdemes nyomni, hiszen hamarosan következett az 1. szekció. Újra és újra.

A célegyenesben, a pálya mellett helyeztem el a depómat (műanyag hűtőláda), benne 8 kulacs (2 kulacs/2 óra), és némi póteleség, például banán, amit nem tudok/szeretnék ilyenkor magammal vinni. Valamint egy mini szerszámkészlet, belsők. Többen kérdezték a pályán, hogy mit eszem?! Semmi extrát - a tudományos kajákból 3 gél fogyott, aztán a kevésbé tudományosakból 1 banán, tejcsoki, müzliszelet pár darab. Ennyi. Talán a két héttel ezelőtti derbiről megmaradt sáros csoki volt a legemlékezetesebb... A 8 kulacs viszont épp, hogy elég volt, lehet legközelebb túltárazok. A kocsi is karnyújtásnyira parkolhatott, benne pótbringa (2. rajtszámmal), nagyobb szerszámkészlet, ruhák...

Amire és amennyire tudtam koncentrálni, az a zene volt. Zalaegerszegen hagyományosan jó muzsika jár az eseményekhez. Most is így volt... Volt, hogy daloltam is...

A ZZ Top zümmögős zenéje komoly, tudatalatti motorozást indít be szerintem mindenki testében. Én meg még játszottam is ezt a számot, idestova 20 éve...

Hú, erre a Quiet Riot dalra meg különösen nagyon emlékszem, mert 2011-ben itt sokat duruzsolódott a fülemben!

Daloltam később is, a rekordgyorsaságú (szerintem 10 perc volt az egész... na jó, 12) eredményhirdetést követően a kocsiban hazafelé.  Végig. Mert már a 2 és fél órás út elején is kezdtek lecsukódni a szemeim... kevés volt ma a koffein, pedig Kávé Világnapja... Szóval nekiálltam magam rekedtre dalolni, egész hazáig. Meg legalább felfogtam ennek a dalnak a szövegét...

Nem is tudtam értelmesen beszámolót tartani az ébren maradt családtagoknak...

Innen gratulálok, köszönök, üdvözlök mindenkit, akivel verseny előtt-alatt-után, pályán vagy pálya szélén jól összefutottam az idei 35 és fél (2x10, 1x7.5, 1x8) óra alatt! Jó pillanatok voltak és kemények voltatok!  Viszlát jövőre! Addig is hallgassatok rockzenét!